Főleg lányok emlékezhetnek nosztalgikusan az emlékkönyvre, amely egy különleges füzetke volt, és aki megkapta, megtiszteltetésnek érez(het)te, hogy bejegyezheti a tulajdonosnak szánt üzenetét, rajzát. Évente többször körbement az osztálytársak, barátok körében, és a közhelyes idézetektől kezdve a művészi rajzokon át gyűjtötte az adott pillanat emlékeit. Kicsit ilyen a scrapbook is, ám itt mindenki a saját emlékét gyűjti össze, és a papír sokoldalúságát segítségül hívva örökíthet meg egy fotót vagy eseményt. A családi hagyomány gyűjteményének e művészi tálalása és gyakorlata visszanyúlik a nyomdászat és fényképészet feltalálása utáni korszakra, de nyomait megtalálták a klasszikus görög történelemben is. Ma már komoly iparág nőtt erre a hobbira, és elsősorban Amerikában közkedvelt. Ahogy terjed ez a divat, a scrapbook kifejezés változatlan formában épül be más nyelvekbe is. Nincs hatalmas hagyománya még Magyarországon, de szépen kezd begyűrűzni hozzánk is ez az amerikai kézműves őrület. Vannak is jó néhányan akik lelkesen és komoly színvonalon űzik ezt a hobbit.
Ha személyes megtapasztalásra vágyunk, Huber Edit kézműves kiállítása november 30-ig tekinthető meg Csepelen, a Sétáló utcai könyvtárban.
A kis albumok, üdvözlőlapok lényege a személyesség. Szabályok nincsenek; a legkülönfélébb alapanyagokból készülhetnek, fő az egyediség!
